Egy felejthetetlen családlátogatás        

 

Az egyik falusi iskolában vagyok tanítónô. Még csak az elsô évet nyomom

a fôiskola után. Alig párhónap ment el a tanévbôl, de máris úgy érezem,

mintha évek óta itt

szarakodnék, s mintha nem is tizennyolc, hanem száztizennyolc diákom

lenne egyszerre. Így talán jobban megértitek, miért menekülök

elôszeretettel egy férfi karjai közé... teljesen

meztelenül. Mert ha a — különben sok mindenre kapható — puncimat

(minimum) egy lüktetô, nagy hímtag döngöli, hát, elszáll minden

problémám!

 

Azon az estén családlátogatáson voltam. Idônként meg kell tennem,

bármennyire is unalmas tud lenni ez az egész. Ám azon a napon viszont,

egyáltalán nem volt unalmas!

 

— Hogy ízlik a kávé? — Klári, a csinos háziasszony velem szemben ült és

szélesen mosolygott. Velem egy idôs lehetett. Úgy huszonhat, esetleg

huszonhét éves.

 

— Nem igazán szoktam kávézni — válaszoltam —, de ez most jólesik.

Fárasztó napom volt.

 

Elmeséltem nekik. Arról, hogy miként telik a napom abban az

anyaszomorító osztályban. A másodikos Petikéjükrôl is beszélgettünk.

Blabláztam, nagy vonalakban körülírtam,

mennyire jó kis diák a Petike, s igyezetem úgy tenni, mintha érdekelne a

családlátogatás.

 

Ami hamarosan izgalmas fordulatot vett!

 

Attila, Klári férje, igazán jóképű fazon volt.

 

— Hozhatok még valamit inni? — kérdezte. Egy idô után ô is csatlakozott

a beszélgetéshez, de én közben már megfigyeltem, bbár inkább valósággal

tanulmányoztam nagyszerű

alakját. Mitagadás... megkívántam. Már annak is örültem, hogy hozzám

szólt.

 

— Igen, a Bikavér megfelel! — mondtam, miután felsorolta a választékot.

Szeretem a jó borokat, de akkor olyan hangulatban voltam, hogy azt a

bort nem az íze miatt választottam.

A neve volt rám hatással. “BIKA! Igen, ez az ami kell most...”,

gondoltam, s máris egy emberes lôcsöt képzeltem a lábaim közé. Bika

kellett, de nem a vérére lett volna szükségem,

hanem valami EGYÉB részére.

 

Az ital egyre jobban elhitette velem, hogy mennyire akarom azt, s az

csak az járt a fejemben... Aztán valami valahol megmozdult bennem, s

enyhén a combjaim közé markolt.

 

Petike nem volt otthon. (Szerencsére!)

 

Velem szemben ültek, igazán szép párnak látszottak. Kláray sokat

mosolygott, és ez valahogy még üdítôbbé tette kislányosan aranyos arcát.

Rózsaszín ajkai lágyan súrolták a

pohár szélét ivás közben, és elképzeltem, mekkora örömet okozhat ez a

száj Attilának, mikor felizgatott dákóját csiklandozza, s kicsalja

belôle azt a mindenható lucskot, amit én

magam is szívesen megízleltem volna...

 

Éreztem, hogy az a valami most már egyre hevesebben mozog bennem, s a

lábaim közötti részem egyre inkább ellágyul. A vibrátoromra gondoltam,

az ujjaimra vagy bármire ami

hosszú és merev, és tudtam, ha hazaérek, mélyen feldugok magamnak

valamit, s ki nem fogom húzni órákig. (Persze akkor leghevesebben Attila

farkát kívántam, de nem is

reménykedtem benne... pedig... végül mégis a pinámba csúsztatta!)

 

Egyelôre viszont csak néztem ôket, az a valami (alul) mozgott bennnem, a

bor pedig egyre... egyre... finomabb és finomabb lett.

 

— Hozok még egy üveggel. — mondta Attila.

 

— Rendben van, drágám! — értett egyet vele Klára duruzsoló, édeskés

hangon.

 

A férjének igazán jó alakja volt. Feszes fenék, deltás felsôtest.

Végigsimítottam a combjaim között, s nem érdekelt, hogy ki látja.

 

(Berúgtam.)

 

Klári érdeklôdve nézett, s mosolya még szélesebbre húzódott.

 

— Rendben van... — szóltam Attila után én is, még mielôtt kilépett volna

az ajtón. — Hozz még egyet.... Farokkirály!

 

Még magam is megdöbbentem, vártam mikor repülök, Klára mikor esik nekem.

De ô csak mosolygott. Az a kislányos báj ült az arcán.

 

Aztán... hozzámbújt, és egy csókot lehelt az ajkaimra! Jólesett.

Meglepetésembôl még fel sem ocsúdtam, forró keze máris a szoknyám alá

siklott, s lágyan a pinámba markolt.

Felsóhajtottam. Aztán mindezt viszonoztam. Klára mellei csábosan

feszesek voltak, éreztem milyen jó kemények, miközben ô az én didkóimat

puszilgatta.

 

Mire Attila visszatért, két teljesen meztelen jó testű nôt láthatott

izgalmas tevékenységbe melegedve a szônyegen. Pillanatok múlva már ô is

csak “egyszál faszban” feszített

elôttünk, dákója állt keményen, gondolom, a vonagló meztelen nôi testek

iszonyúan felhergelhették. Közénk feküdt, és elôször velem kezdett el

foglalkozni. Farkát azonnal

átnedvesedett puncimba vezettem, s a Klárával átélt forró elôjáték után

végre elélvezhettem... nem is egyszer! Aztán a számba vettem a dákóját,

Klára pedig ujjazott hátulról, meg

az egyik mellemet masszírozta.

 

Aztán cseréltünk. Attila a saját feleségébe hatolt, én pedig Klára

száját mohón a lábaim közé szorítottam, és így élveztünk mindhárman.

 

Attila mély nyögésekkel vágta tele neje pináját ondóval, s nekem

meggyôzôdésem, hogy akkor még egy gyereket összehoztak. Nem baj: egyel

több ok, hogy sűrűn járjak ide

családlátogatóba. Na, persze elhatároztuk, nem várunk ezzel addig, míg

az új jövevény felnô. Hiszen ott van még Petike, a diákom, akirôl nagyon

sokat kell még...

 

...BASZÉLGETNÜNK...