Éj az edzőtáborban

A tavasz végi Balaton friss volt, tiszta és csendes. A nyaralók még a városokban voltak, mert tartott az iskola, az idő viszont az örömöt adó napokat idézte. Ideális körülmény az edzőtáborozáshoz.
Korán nyitott a tihanyi kemping, hét közben nem volt vendég. Az igazgató, öregdiákunk, invitált, vigyük le a kosarasokat edzőtáborba. Össze is szedtünk egy csapatot. Bitumenen játszottunk, sátorban aludtunk. Rohadt jó munkát végeztünk. Együtt edzett az egész társaság, a srácokat nagyon feldobta az együttlét, ez volt aztán az intenzitás. A mezek, a fürdőruhák és az izzadt testek állandósulása különös hangulatot teremtett. A holdas fürdőzések meztelenül folytak, ez furcsa módon tette lehetővé egymás megismerését. Mindenki látta a másikat, ki-ki megnézte magának pontosan azt, amire kíváncsi volt, megállapította, hogy így képzelte-e el, aztán kész. 15 szinte egyforma kamasz, akik ennyi ideig még képesek elviselni egymást. Szerettek kosarazni, ez összetartotta a társaságot.
Volt egy fiú , aki kirítt a többi közül. A Pali. Rövid hajú, keskeny vállú és csípőjű srác volt, még alig kamaszodott, de vagányul és ügyesen kosarazott. Bár nem volt sem magas, sem túl erős, de termetéhez képest nagyot ugrott, sokáig tudott a levegőben maradni, gyors volt, technikás és remek irányító. Állandóan játszani akart. Nem kellett visszafogni, jól szervezte a játékot, a többiek örültek a remek átadásainak, és olyan alsó szerelései voltak, hogy tanítani lehetett. Szövegben és fejben túl is volt a labdával még küszködő többi srácon. A 15 évesek szögletessége nála nem következett még be, lazán és gyorsan sajátított el minden mozgáselemet, és gördülékenyen, helyenként kifejezett szépen hajtotta végre őket.
A srácoknál komoly gond volt az alapállással, Palit kivéve. Ő mutatta be a szabályos, hatékony lábmunkát, én pedig biztattam a többieket, figyeljék és próbálják utánozni a mozgását. Dobásnál, cselezésnél, védekezésnél. Soha ilyen tanulékony kosaras nem volt a kezem alatt. Tartottam tőle, hogy a fiúk megneheztelnek rá, annyiszor állítottam példaként eléjük. Hamar észrevettem azonban, hogy Palit mindenki szereti. Hiába volt sikeresebb náluk, nem tekintették vetélytársnak. Ez talán azért volt, mert Palin nem volt még semmi férfias. Ezek a srácok tökéletesen elfogadták, büszkék voltak rá, gyönyörködtek a mozgásában. Valószínű azonban, hogy ha Pali is csajozott volna, akkor esetleg egyszer-egyszer elverik. A rivalizáláshoz kisfiúnak tekintették.
Történt aztán, hogy edzőmeccset játszottunk Füreden, Pali végigjátszotta a meccset, dobott 25 pontot. A mérkőzés utáni kiértékelésen megmondtam, hogy ő volt a legjobb, és ha így megy neki tovább, már idén beteszem az ifibe. A többiek őszintén megtapsolták. Ez úgy hatott rá, mintha lovaggá ütöttem volna. Vagy kineveztem volna az apródommá. Nem lehetett levakarni.
A meccs után nem mentünk egyenest haza. K. elvitte a Wartburgján a cuccokat, a társaság meg leszállt a buszról a félúton levő csárdánál, sörözni, üdítőzni. Pali szorosan mellettem. Tudták, hogy szeretek meccset elemezni, Palika provokálta magának a dicséretet. Ebben én nem fukarkodtam, mert igazán tetszett, ahogyan játszott, meg úgy gondoltam hogy a fiúkra ösztönzően hat a pozitív példa.
Időközben összejött a kuglis társaság. Odamentünk nézni. A falusi, fajárdás kuglipályán nem lehetett nagyon villogni. Ennek ellenére a kosaras gyerekeket vonzza minden, ami gömbölyű.
Közeledett az utolsó busz ideje. Visszamentünk az asztalainkhoz, mert vétek lett volna a kifizetett söröket a pohárban hagyni. Jött a busz. Rohant a társaság, a Pali meg sehol. Mondják a srácok:
– Feri, várd meg, úgyis boldogtalan lenne, ha nem veled mehetne haza. — A sok hülye kamasz meg röhögött is ráadásul.
A busz ment, Palika meg a kuglizókat nézte. Mondom neki, megyünk gyalog Tihanyba. No nem volt valami boldog. Flasztergyerek volt, kissé rémítette az éjszaka, a távolság, az, hogy sehol semmi. Nekivágtunk az országútnak. Balra csillogott Füred, Tihany azonban az erdőbe burkolózott. Tiszta, csillagos éjszaka volt, a Hold éppen kelőben. Üvöltöttek a tücskök, tompa meleg szállt felénk, ballagtunk, nem volt kedvünk beszélgetni. Aztán jött egy fuvallat, megborzongtunk, Pali belém kapaszkodott, a hónom alá bújt, és a derekamra fonta a kezét. Én átfogtam a vállát, s nem tudtam mi van. Miért bújik hozzám ez a fiú, miért hagyom, hogy hozzámbújjon. Gondolkodni kezdtem, miféle szerzet is ez a Palika. Rájöttem, hogy gyönyörű. Hófehér, hibátlan teste volt, fényes, sima fekete haja, nagy barna szeme, hosszú szempillái. Hiába volt mindig kirobbanóan vidám, az íriszében ott búját valami bánat. Nem volt rajta semmi szögletes, arányai rendkívül harmonikusak voltak. Karja-lába szabályos mértani idom, keze, lábfeje meghatóan kicsinyek. Ilyen volt a mozgása is. Őzre emlékeztetett.
Nem volt hideg, Pali úgy bújt hozzám, mint aki rejtőzködik, védte magát a testemmel, szaporázta a lépést. Valami más lett, mint ami volt. Pali is valami más lett. Nem az az ügyes fiú, akinek ragadozómozgása gyönyörűnek tűnt. Olyan volt, mint a szél. Jött, tolt, hűtött, melegített. Gyomorszájamban és ágyékomban tompa nyomást éreztem. Titokban, tudat alatt vártam rá. Nem volt erekcióm, de elfulladt a lélegzetem.
Elértünk a kőpihenőhöz. Leültünk, nézni Füred fényeit. Mellettem ült, gyerek módra fogta a kezem. Nem tudom miért, átfogtam a vállát. Testünk éle összeért. A kezemre hajtotta a fejét, majd lassan felállt, felém fordult, átölelte a nyakam, és az arcomhoz szorította az arcát. Belémhasított, hogy ez nem lehet, hiszen fiú, én férfi vagyok, ez természetellenes, ezért megutálnak, Pali is megutál. De tudtam, hogy nem lehet elkerülnöm. Éreztem, ez a legnagyobb szerelem, amit eddig megéltem. Megcsókoltam. Keskeny kis ajkai szárazon értek az enyémhez. Végighúztam rajta a nyelvem. Erre szorítva megölelt, puhára bomló ajkaival szenvedélyesen csókolni kezdett, szájába szívta a nyelvemet. Bennem küzdött a megrögződött férfitudat, a pedagógusi felelősség meg a vágy. Aztán arra gondoltam, hogy ez az éjszaka maga a világ, nincs senki, csak Pali meg én, és semmi nem számít, csak az, hogy együtt vagyunk. A nyugalmamnak vége lett, s nem tudtam, hogy a lelkiismeretemmel, vagy a keményen felmeredő vesszőmmel törődjek. Ölembe ültettem, ő meg, mint aki tudja, mit csinál, rugalmas fenekével kereste, hol keményedik a nadrágom. Összefonódtunk, mint két párzó kígyó. S már nem voltak kétségeim.
Fulladásig csókolóztunk, majd pihentünk, majd újra csókolóztunk. Közben teljesen feljött a Hold. Megadtam magam. Átfogtam gyerekesen karcsú derekát, magamhoz húztam. Remegett. Bal kezem a vállára tettem, jobb kezemmel megkerestem trikója végét, alácsúsztattam a tenyeremet, s lapos kis hasán felfelé araszolva kerestem a mellbimbóit. Kemények lettek, olyanok voltak, mintha porceláncsengőket ragasztottak volna a mellére. Lassú mozdulattal köröztem mellbimbóján, mikor már nem feszülhetett tovább, két ujjam közé fogtam, és lassan dörzsölni kezdtem. Megfeszült a teste, a fejét az égnek emelte, arcán valami földöntúli boldogság ömlött széjjel, ragyogott. Lassan csúsztattam vissza a hasára a kezem. Köldökén megállta az ujjam, majd tenyerem a veszőjére simítottam. Hiába volt a teste gyerekes, itt már eléggé kifejlődött, fütyköse kamaszosan vékony, de igencsak hosszú volt.
Forró lett az arca.
– Téged, csak téged.... rettenetesen..., szégyentelenül, végtelenül szeretlek. — mondta szinte sóhajtva, kiszakítva magából a szót. Elszégyelltem magam. Pali kedves volt, lázba hozott, tudtam, hogy bűnbe visz, hisz kiskorú, de én nem vagyok bele szerelmes. Meg kell mondani.
– Palika — mondtam — ugye tudod, hogy én nem vagyok beléd szerelmes.
– Peersze — húzta gúnyosan a szót, és megragadta merev vesszőmet. Ettől újra megremegett, elém térdelt, türelmetlen és ügyetlen kézzel húzta le rólam a melegítőnadrágot, belegabalyodott a fürdőnadrágom korcába. Szinte sírva fakadt, hogy nem tud lemezteleníteni. Végül segítenem kellett neki, az istennek nem tudta kiszabadítani a nadrág korcába beleakadt farkamat.
Mikor már nem volt rajtam nadrág, elém térdelt, a fejét az ölembe hajtotta, csókolni kezdte merevre feszült makkomat, csókolta a nyílást, majd kis szájába fogta a végét. Szopta, harapdálta.
– Fáj — mondtam, s kihúztam. Pedig nem fájt, csak féltem, hogy elmegyek. — Gyere, Palika, fürödjünk!
Lehúztam róla a trikóját, majd tenyerem a kisnadrágja alá szaladt. Selymes, gyerekes szőrzete csiklandozta a kezem, ujjam forró, teljesen feszes makkjához ért.
Belegázoltunk a meleg, ezüstösen csillogó vízbe. Ünnepélyesen, kézen fogva lépkedtünk. Majd elém ment, feneke egyszerűen gyönyörű volt, két ezüstgömb, közte, mint egy sötét selyemzsinór, a vágás. Utolérve hozzányomtam a réshez a farkam. Keményen hátratolta a popsiját, érezni akarta, hogy ott vagyok. Átfogtam a mellét, magamhoz szorítottam.
Ekkor kisiklott a kezemből, előreszaladt, bevetetett magát a vízbe. Öt tempót úszott befelé, megfordult. Már én is mellközépig álltam a tóban. Utolértem. Hátat fordított, s kínálta magát, hogy fölemeljem. Könnyű volt, a testét megfeszítette. Ráhúztam a farkamra. Spriccelt a fütyköse. Megfordítottam magam felé. A derekamra kulcsolta a lábát. Csókoltam, csókolt újra.
Fantasztikus dolog volt ezt a gyerekes testet karban vinni, a helyes kis puttóképét nézegetni, és közben hallgatni frivol beszédét. Elmondta, mit érzett, amikor beléhatoltam És azt is, hogyan készült erre, ezzel-azzal tágítgatva magát hátul.
– Palika, hallgass — mondtam — én szégyenlős vagyok.
– Hallgattass el — mondta, s újra csókolt.
Felemeltem, megforgattam a levegőbe, derekánál fogtam, s könnyű kis testét magamhoz rántottam. Rásiklott a újra a vesszőmre, valami diadalmas, felszabadító öröm vett rajtam erőt. Már nem tudtam jobban beléje menni, de közben robbantam, s a fröccsenő ondóáradat egy pillanat alatt a tetőpontra vitte újra őt is. Azt hittem, elkésem, de csodálatos közös orgazmusunk volt. Olyan, amilyent minden ember számon tart, hiszen csak egyet-egyet produkál ilyet az élet.

Fürödtünk. Rég játszottam ilyen gyerekmódra. A fenekére szorítottam a tenyerem, s megemeltem a vízben. Pengeként feszült bőrömhöz. Hüvelykujjammal a feneke rózsáját kerestem. Abroncsként szorította a fejem, majd bal kezével megszorítva, teljesen hozzám simulva jobb tenyere ujjait hátulról belémtolta. Az egyik ujja a végbelembe szalad.
Majd hirtelen kiszabadította magát, táncolt a sziluettje a sötét part előtt, elszaladt, visszajött.
– Cammogsz, mint a medve, — mondta, és elkezdett húzni a farkamnál fogva, — nem érünk sosem haza. Kiértünk a partra. Felhúzta a trikóját, majd nyúlt a nadrágjáért.
– Megállj! — kiáltottam. — Ne vedd még fel.
– Mit akarsz — kérdezte álriadalommal, de már nem tudott többet beszélni, hasra vetettem magam a parton, a lábam a vízbe lógott. Látta, ha mögém áll, fütyköse éppen a kellő magasságba kerül. Mögém állt, penge szerű vesszőjét lassan, szinte matatva dugta fenékrésembe, kereste a nyílást, majd amikor megtalálta, keményen, szinte kíméletlenül meghágott. Úgy éreztem, hosszú fütyköse szinte a torkomig felszalad. Majd kihúzta a vesszejét, újból távolságot keresett, s messziről indulva, agresszívan, mintha tőrt merítenék belém, úgy verte be ismét a farkát szűk, de immár engedelmesen táguló nyílásomba. Ahogy elérte ágyékával fenekem partjait, keményen odaszorította, majd lengetni kezdett. Úgy éreztem, magába olvaszt, igazán a magáévá tesz. Szüksége volt a diadalra. Meg kellett aláznia. De élvezete talán még nagyobb volt. Míg lengett az inga, folyton biztatott, még, még, szívott magába. Összeszorult testünk egy ütemre mozgott, csak a vessző és tokja váltott irányt. Sokáig, szinte őrjítően sokáig tartott, és egyre gyorsult a mozgás, míg végül őrjöngve fenteregtünk, küszködtünk a gyönyörrel, s szinte mint a halál, csapott ránk a kielégülés. Ez az orgazmusunk olyan volt, ami után percekig csendre van szüksége az embernek, hogy magába véshesse az összecsattanó testek zenéjét, a felpezsdült nemi szervek illatát és az adomány boldogságát.

Ballagtunk a kemping felé. Kielégülten, merev lábakkal, fájó fenékkel, de további orgazmusok reményében. Meséltünk egymásnak, szüleinkről, képzelt szerelmeinkről, vágyainkról. A többiek már aludtak. A sátramhoz értünk. Fel sem merült, hogy nem jön velem. Felhúztuk magunk után a cipzárt, kis, szelíd csókokkal közeledtünk egymáshoz. Majd hirtelen ismét szájába csúszott a nyelvem Kóstoltuk, ettük egymást. Éreztem, lassan újra teljesen kemény vagyok. Kis mozdulattal irányítottam a kezét az ágyékomra. Én pedig először a végbélnyílását izgattam ujjammal, onnan csúszott a kezem ágyékára, élveztem, hogyan mered fel újra. Hirtelen megvadultunk. Szinte téptük egymásról a ruhát, csókoltuk, haraptuk egymást. Még soha nem kerültem ennyire közel senkihez, nőhöz sem, még soha nem éreztem ennyire természetesnek, hogy mindene izgató, hogy mindene a szex tárgya. Nyelvemmel végignyaltam az egész testét, nem undorodva semmitől. Ahol csak nyílás volt rajta, a fülén, a köldökén, végbelén, mindenütt jártam. Így tett ő is. Hanyatt feküdtem, ő fölém lábtól fejig. Szoptuk egymást. Imádtam. Sütött belőle a hála.
Könnyű testét magasra emelve ízleltem, csókoltam ágyékát, beszívva testének pézsmaillatát, gyönyörködve szinte állandósult gyönyörében.
Hanyatt feküdtem, gyönyörködtem a testében, magamba húztam, ő meg a farkamon lovagolva egyfolytában élvezett. Hol forgatta a derekát, hol meg a testét hátrafeszítve az ég felé nézett, mint egy napimádó. Halvány óarany glóriába fogta a tábori lámpa. Majd rám feküdt, pihenve, én meg ringattam. Lassan jött újra a tűz. Tudtam mindjárt robbanok. Megfordultam és magamra húztam. Hátranyúlva végighúztam a feneke vágásán a kezem. Megremegett, amikor az ánuszához értem. Keresni kezdte nyílást. Puhán és szinte magától csúszott belém. Úgy voltunk együtt, mintha már évek óta csinálnánk. Jó volt így elpihenni kicsikét. De már nem volt időm sok. Ahogy először megfeszült a vessző, felemeltem a fenekem, s a levegőben tartva indítottam a mozgást. Összehangolódott a lihegésünk, gyorsítottam, keményen dolgozott a testemen. Most nem én mozogtam. Öklét harapva hörgött, majd én feszültem nyíllá. Megmeredtem, hátranyúlva magamra szorítottam, és úgy akartam, hogy teljen meg a teste az ondómmal. Aztán elaludtunk, így összeölelkezve, egymásba bújva.

Hajnalban lopakodott a sátrába.

Ezután még két napig nagyon szerettük egymást. Ősszel viszont falura mentem, s abbahagytam az edzősködest. Palika nagymenő lett, s ha a pálya szélén találkozunk, rövid mozdulattal int. Mi ketten tudjuk, mit jelent ez.

<>

<>